2010. október 3., vasárnap

Húsevő növények

Bromélia:Máig két nemzetség bizonyult ragadozónak a broméliafélék családjából: a Catopsis és a Brocchinia nemzetség. Mindkettőt 1830-ban J. H. Schultes fedezte fel. A Catopsis-ok közül elsőként a C. berteroniana fajról bizonyosodott be rovaremésztő mivolta. Eleinte a Tillandsiák nemzetségében volt, azonban 1864-ben átsorolták a sokáig egymaga képviselt Catopsis nemzetségbe. Növényünk a Heliamphora fajokkal teljesen megegyező módon ejti el áldozatait. A levelek által alkotott ciszternába édes anyagot választ ki (de nem nektárt!), mely odacsalogatja az ízeltlábúakat. Levele viaszos felszínű, melyen az áldozat nem képes megkapaszkodni, így meg sem áll a ciszternáig, amibe aztán hamarosan belefullad. Testét ezután baktériumok bontják le olyan anyagokká, amit a növény fel tud venni. Az egész folyamat olyan, mintha a növény a baktériumokban tartaná az enzimeit, vagy talán úgy is mondhatnánk, hogy "a testén kívül hordja a beleit"!

 

Catopsis morreniana

Csak két bromélia nemzetségben sikerült kimutatni a rovaremésztés képességét! Kereskedelemben igen ritkán kaphatók, ritka, különleges növények. Tartása teljesen azonos a többi broméliáéval. A tölcsérjében mindig álljon lágy víz!

                    

Brocchinia hectioides

Származási hely: Dél-Amerika, Venezuela

Igen ritka, nehezen beszerezhető rovarfogó bromélia.

 

 

Brocchinia tatei

Igazi ritkaságot kínálunk: egy, a Venezuelában lévő szigethegyeken élő bennszülött és rovarfogásra specializálódott broméliafajt. A mérete lenyűgöző, könnyen tartható akár szobanövényként. Országos szinten egyedülálló, de világviszonylatban is kuriózum, nem sok botanikus kert tartja ezt a növényt. A levélhónaljakban mindig álljon esővíz! Közepes fény és vízigényű növény.

Származási hely: Dél-Amerika, Venezuela

 

Catopsis subulata

Fán lakó rovaremésztő bromélia, melynek különös ismertetőjegye a levélalapoknál való megvastagodás. Igen ritka faj, kereskedelmi forgalomban nem is igazán kapható. Gyűjtőknek való ritkaság.

Származási hely: Mexikótól Hondurasig

 

Vénusz légycsapója:A húsevő növények királynője az Egyesült Államok dél-keleti részén él. Eléggé speciálisak az életfeltételei, ezt csak Észak- és Dél-Karolinában találja meg, más rovaremésztő növényekkel együtt, mint: kürtvirágok, hízókák és harmatfüvek. Ennek a növénynek a természetes populációja egyre kisebb, C.I.T.E.S. listás faj lett, tehát fokozottan védett nemzetközileg. A természetben a légycsapó füves területeken él rövid szárú sásosokban és szórványosan lápvidékeken. Kopár területeken és részlegesen savas, homokos mocsarakban tenyészik (ph: 3-5). Ezek a területek agyagban szegények, típusosan alacsony a szerves anyag tartalmuk (8%, elsődlegesen vékony rétegben a felszínen). A talaj tartalmaz ásványi anyagokat is többnyire homok formájában. A klíma ezeken a területeken óceáni hatás alatt áll, meleg és nedves. A nyári hőmérséklet 9-26 C° , míg a tél enyhe, kisebb fagyokkal (-7C°) és a havazás elég ritka. A légycsapó kedveli a tűző napot és a félárnyékot egyaránt, de az optimálistól eltérő teljes árnyékot is elviseli amit más növények vetnek rá.

 

Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula forma typica)

Észak- és Dél-Karolina lápjairól került Európába az 1700-as években ez a növénykülönlegesség. Valószínűleg a legismertebb és legnépszerűbb ragadozó növény. Aktív ragadozó, nem úgy mint a hízókák vagy a harmatfüvek. Sok fajtáját alakították ki a növénynemesítők. Rendszeresen virágzik és csíraképes magot köt.

 

Dionaea muscipula 'clone k1'

Kertészetünkben jelent meg ez a típus, sok-sok ezer magonc közül szelektáltuk ki és továbbszaporítottuk vegetatívan. Az átlagnál nagyobb csapókat hoz kurta pillákkal. Kissé hasonlít a dentata-ra. 

 

Dionaea muscipula 'Red sawtooth' (syn.: Cseh gránát)

A levelek szélei a cápa fogsorára emlékeztetnek, az egész növény vörös színeződésű. Lassan fejlődő, sarjakat nehezen hozó értékes fajta. A légycsapó fajták között az egyik legkeresettebb ritkaság.

 

Dionaea muscipula 'Fused'

A levelek pillái összeforrtak, szinte tarajt alkotnak a levélszéleken. Igazi ritkaság!

 

Dionaea muscipula 'Sawtooth'

Ritka és különleges mutáció, melynek csapója kissé a cápa fogsorára emlékeztet. A levél belseje sok fény hatására intenzíven színeződik. Fiatal korában a dentata-ra hasonlít.

 

Dionaea muscipula 'Big mouth'

Magyarra lefordítva "nagy szájú" utal a csapójának a szokatlanul nagy méretére. Érdekessége, hogy télen is megtartja a levelei nagy részét, nem pusztul vissza mint a forma typica.

 

 

Dionaea muscipula 'fine tooth x red'

Az Ausztrál Triffid Park nemesítése ez az életerős növény. A pillák hosszúak és igen vékonyak, míg a csapók belseje (kellő napfény hatására) intenzív vörös színben pompázik.

 

 

Dionaea muscipula 'Royal red' (syn: all red)

Ausztrál fajta, szövettenyészetben alakult ki mutációval. Az előbbi növénnyel szemben ez a légycsapó abszolút vörös, zöld színnek a növényen szinte nyoma sincs. Talán a fiatal levelek kicsit olajosan zöldek. Ez a növény is szinte megdöbbentő. Amennyiben a vénusz légycsapója a húsevő növények királynője, úgy ez a légycsapóknak királya! Talán nem véletlenül királyi vörös!

 

 

Dionaea muscipula 'cross teeth'

Fogai keresztben állnak, mintha összekócolódtak volna. A rovarfogásban nem akadályozza!

 

 

Dionaea muscipula 'Red dragon' (syn: Akai ryu)

A növényt az Atlantai Botanikus Kert egyik kertésze, Ron Gagliardo hozta létre hosszú szelekcióval. A vénusz légycsapó szinte teljesen vörös formája, nem sokkal több, mint egy évtizeddel ezelőtt nemesítették ki. A pillák alatt a csapók vékony csíkban smaragdzöldek, amúgy az egész növény sötétvörös. A szín intenzív megvilágítás hatására jelentkezik! Találó név rá: Vörös sárkány.

 

 

Dionaea muscipula 'clone dentata'

Szintén szövettenyészetben alakult ki mutációval. Még európai viszonylatban is ritkán kapható légycsapófajta. Igen látványos, pillái hiányoznak, "fogatlan". Ugyanolyan könnyen tartható, mint a többi típusa. Sok fény hatására a csapók belseje itt is szépen vörösödik. Kifejlett állapotban valamivel kisebb, mint az alapfaj. Virágzóképes töveket kínálunk.

 

 

 

 

Kancsókák:A Nepenthaceae, a kancsókák családjának 80 faja az óceániai szigetvilágon, Madagaszkáron és Ausztráliában fán és talajon él. Levélmódosulása, amit az első ránézésre levélnek hinnénk, csupán a levélalap, a kacsszerű képződmény rajta a levélnyél, a kancsó pedig a levél, a rajta található eresszel. Ez a fedő az emésztőnedv felhígulását akadályozza meg, védi az esővíztől, nem záródik be. A levélnyél a kapaszkodásban is segíti a növényt, és egyenként rögzíti a kancsókat a környezetében lévő ágakhoz. Néhány faj verme, a "csapda" olyan nagy (akár 2-3 literes), hogy azt már az ágak nem bírják el, így ezek leköltöztek a talajra. Ha egy-egy levél elveszti a funkcióját, teteje összeszárad és mint vízgyűjtő működik. Kétlaki növények. Virágzatuk felfelé álló fürt. Függesztett kosárban vagy cserépben lombföld, tőzeg, fenyőkéreg l-l arányú keverékébe ültessük. Pára- és fényigényes növény, csak esővízzel öntözzük. Meghálálja az 1-2 ezrelékes ammónium- nitráttal végzett lombtrágyázást. A porzós, és a termős virág ritkán nyílik egyszerre, így ritkán érleli meg repítőszőrös magjait. A természetben is sok hibridje fordul elő. Ivartalanul, dugványozással szaporítva faj-, fajtaazonos egyedeket kapunk. Ősszel szaporítjuk, mert ilyenkor tudjuk a talpmeleget legjobban megteremteni. A levélalapot felére visszavágva, a 3-4 leveles szárdugványok párafüggöny alatt, tőzeg-perlit keverékében 2-6 hónap alatt gyökeresednek. Csak kézmeleg vízzel öntözzünk! Atkák és a gyapjastetű károsítják.

 

Nepenthes sibuyanensis x ventricosa

Könnyen tartható látványos kancsóka hibrid. Magról nevelt ex-vitro növények. 

 

 

Nepenthes ventricosa vörös klón

Fülöp-szigeteki hegyvidéki faj, 1200-1500 m között él hegyi esőerdőkben. Kedveli a hűvös éjszakákat és meleg nappalokat, ez kedvez a kancsóképzésének. Epifita növény, gyakran cserjékre ráfutva, azokkal teljesen összegabalyodva figyelhető meg. Kancsóinak mérete meghaladhatja a 20 cm-t. A vörös klón hosszú tervszerű szelekció eredménye, a kancsók színe látványos vörös színt ölt ahogy fejlődik.

 

 

Nepenthes talangensis

Ritka magashegyvidéki faj Indonéziából. Kancsói mérete kisebb, legfeljebb 5 cm nagyságúra nő. Lassan fejlődik, az általunk kínált növények gyakorlatilag felnőttek. Ideális terráriumi faj kis termete végett. Kancsóiban a folyadék rendkívül sűrű és ragacsos, ezzel is tökéletesítette ez a faj a rovarfogó képességét. Alacsonyabb páratartalom is megfelelő számára.  Élőhelyén nappal 30 °C, éjjel 7 °C is előfordulhat.

 

 

Nepenthes singalana

Könnyen tartható hegyvidéki faj, mely az élőhelyén 1900-2800 m tengerszint feletti magasságokban fordul elő. Ideális terráriumi tartásra. A genetikai feltárása kimutatta, hogy igen közeli rokonságban áll a N. diatas és N. densiflora fajokkal.

 

 

Nepenthes madagascariensis

Madagaszkár szigetén mindössze két őshonos kancsóka faj él, az egyik közülük ez. Az elsőként felfedezett kancsóka faj, melyet megtalálója Etienne de Flacourt  1658-ban Amramatico-nak nevezte el. A növény bokros megjelenésű, élőhelyén kb. 1 m magasságot ér el. A fogószervek igen változatos színeződésűek, de többnyire kis vázára emlékeztetnek, lefelé keskenyednek. Alacsony tengerszint feletti magasságokban, mocsarak szélén, sások között fordul elő homokos vagy tőzeges talajokon.

 

 

Nepenthes bellii

Miniatűr, életerős kancsóka igen kicsi csapdákkal gazdagon megrakva, ideális faj terráriumba. Alacsony tengerszint feletti magasságban, 250-800 m között él. Csak Surigaoban előforduló bennszülött faj.

 

 

Nepenthes ampullaria Brunei green

Alacsony tengerszint feletti magasságban élő faj. Kedveli a forróságot és a párát. Mint miniatűr vizeskancsók, úgy sorakoznak a fogószervei a talajon. Ideális terráriumi faj, mivel talajlakó. Ennél a fajtánál minden kancsó zöld, a kínált növények tövénél számtalan bazális kancsó tör a felszínre. A fotó az eladásra szánt növényeket mutatja.

 

 

Nepenthes ampullaria Brunei red

Alacsony tengerszint feletti magasságban élő faj. Kedveli a forróságot és a párát. Mint miniatűr vizeskancsók, úgy sorakoznak a fogószervei a talajon. Ideális terráriumi faj, mivel talajlakó. A Brunei red sajátossága, hogy a kancsók vörösek néhány zöld folttal. A fotó az eladásra szánt növényeket mutatja.

 

 

Nepenthes albomarginata

A kancsók nyílása (peristoma) alatt hófehér öv húzódik végig, bár a kancsó színe elég variábilis.

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése